Tejpangás:
A szoptatási időszak bármely periódusában keletkezhet felesleges tej. Ez akkor fordul elő, ha a baba a szoptatás során nem üríti ki alaposan a mellet, emiatt utólag enyhén feszülhet.
Ezt gyakran az oxytocin hormon termelődésének zavara okozza, amely különböző stressz-faktorokra vezethető vissza.
A meleg borogatás és az infralámpa segít enyhíteni a fájdalmakat. Üljön az infralámpa elé, melegítse fel mellét, majd helyezze mellére a babát, később ismételje meg ugyanezt a másik mellén is.
Ügyeljen arra, hogy a babát ne érje az infralámpa fénye.
Figyeljen oda a környezetére, iktassa ki a stresszt vagy az egyéb feszültséget okozó tényezőket.
Mellgyulladás:
A mellgyulladás ritkán, átlalában az első gyermek szoptatási időszaka alatt fordul elő, melyben az anyák 1-5 %-a érintett.
Meg kell különböztetni a tejpangásos gyulladást a baktérium okozta gyulladástól.
Mindkét betegség során fájdalom lép fel vagy csak az egyik, vagy mindkét mellben, amely magas lázzal jár. Feltétlenül keresse fel orvosát, vagy védőnőjét, ha ilyen tüneteket tapasztal.
A felírt antibiotikumok egyáltalán nem, vagy csak csekély mértékben jutnak a gyermek szervezetébe, ezért nyugodtan szoptathat a kezelés alatt is.
Mindenképpen ügyeljen arra, hogy a mell a szoptatás után ne feszüljön.
Amennyiben a mell begyullad, ajánlott a hideg borogatás és a mellszívó használata.
2009. november 21., szombat
Kisebesedett mellbimbók
A mellbimbók, különösen az első hetekben, a gyakori igénybevétel miatt könnyen kisebesedhetnek. Ennek eleinte a nem megfelelő szoptatási technika az oka. Figyeljen arra, hogy a baba a bimbó körüli udvar nagy részét vegye a szájára, ne csak a mellbimbót szopizza. Ha a bőr már sebes, használjon helyi bőrkezelést, illetve javítson szoptatási technikáján. A szoptatás közben fellépő fájdalom megelőzése érdekében próbálja ki a következő technikát: fordítsa meg a gyermekét 180 fokkal, így tartsa a melléhez (focilabda tartás), ez a módszer kevésbé irritálja a mellbimbó sebes felületét. Vegye figyelembe, hogy a különböző kenőcsök nem minden bőrtípushoz ajánlottak. A mellbimbót hagyja megszáradni, hogy a bőr felülete természetes módon regenerálódjon.
A mellbimbóban és a mellben sok idegvégződés található, ezért enyhe pezsgést, szúrást normálisan is érezhet, mely a szoptatás megkezdése után csak néhány másodpercig tart.
Nagyon jó kenőcsök: Garmastan és Bepanthen.
A mellbimbóban és a mellben sok idegvégződés található, ezért enyhe pezsgést, szúrást normálisan is érezhet, mely a szoptatás megkezdése után csak néhány másodpercig tart.
Nagyon jó kenőcsök: Garmastan és Bepanthen.
A baba szoptatása
Szabad kezével tartsa a mellét úgy, hogy ujjaival a mellbimbó udvarát ne érintse, így gyermeke nagyobb felületen tud érintkezni a bimbóval. Ujjai a mell alatt, hüvelykujja a mell felső részén legyen, így az orrán keresztül kap levegőt a baba (C-fogás). Előnyösebb, ha csak a hüvelykujja van felül, így jobban alá tudja támasztani a mellét.
Mellbimbójával gyengéden érintgesse, simogassa meg a baba alsó ajkát, vagy az arcát. A bőrkontaktus hatására a baba reflexszerűen odafordítja a fejét, így a szája a mellbimbó felé fordul. Semmiképp ne nyomja a szájához, mivel így a baba nem ismeri fel a mellbimbót, és nem nyitja ki a száját. Legyen türelmes, és ha kell, érintgesse hosszabb ideig is, hogy kinyissa a száját. Ne húzza túl hamar magához a babát, hogy fogínyével el tudjon érni a mellbimbó mögé.
A mellbimbót tartsa a baba szája felé, gyermekét húzza szorosan magához úgy, hogy orrhegyével érintse a mellet. Így oldalról az orrán keresztül kap levegőt.
Ha úgy érzi, hogy a baba az orrán keresztül nem megfelelően kap levegőt, húzza közelebb a popsiját, vagy emelje fel a mellét. Ne nyomja meg a mellét a hüvelykujjával, mert így könnyen kihúzhatja a mellbimbót a baba szájából.
Ha a baba már szopik, ne simogassa meg a fejét vagy az arcát, mert az érintés reflexszerűen izgatja az idegvégződéseket, emiatt elfordíthatja fejét, és eközben a mellbimbót is elengedheti.
Amennyiben szopizás közben a mellbimbó udvara a baba szájában oda-vissza mozog, gyermeke jól szopik. Amikor leveszi gyermekét a melléről, ne azonnal húzza ki a mellbimbóját a baba szájából, hanem tegye kisujját a baba ajkai közé.
Ha nem így tesz, az alsó állkapcsa megsértheti a mellbimbó bőrét. Az első időszakban mindkét melléből szoptassa gyermekét. Először 10 percig az egyikből, majd a másikból addig, amíg a baba igényli, majd a közvetkező szoptatás alkalmával fordítva.
Amennyiben a baba az első hét után már az egyik mellben lévő anyatejmennyiséggel jóllakik, úgy a továbbiakban felváltva használhatja melleit a szoptatásra.
Az első napokban a szoptatás ne tartson mellenként 10 percnél hosszabb ideig, mivel a baba kb. 7 perc után a rendelkezésre álló tej 90 %-át már megitta, másrészt az első héten a mellbimbót nagyon igénybe veszi a szoptatás. Később már eldöntheti, hogy milyen hosszú ideig tartja a mellén a gyermeket.
Miután befejezte a szoptatást, hagyja megszáradni a mellbimbót, így egy vékony tejréteg marad a bőrön, ami természetes védelmet nyújt.
A szülést követő első 2 napban gyakran csak kisebb mennyiségű úgynevezett előtej távozik a mellből, amely egy egészséges csecsemő étvágyát kielégíti.
Ez az előtej sárgás színű, energiában, fehérjében és antitestekbn gazdag. A baba gyomrában és bélrendszerében még sok magzatvíz található, amely születése előtt került a tápcsatornába. Amikor a folyadék eltávozik a gyermek szervezetéből, akkor nő meg fokozatosan az étvágya is.
48-72 órával a születés után a mell feszesebb, a baba többet iszik. Amennyiben a mellek feszülnek, szoptatás után ajánlott lefejni a felesleges anyatejet. Ha ez sem okoz megkönnyebbülést, szoptatás előtt javítsa mellének vérkeringését, melegítse melleit infralámpával vagy meleg borogatással. A felesleget szoptatás után mellpumpa segítségével fejje le, melyet a későbbiekben a baba poharából is megihat.
Ha már beállt a tejtermelés, az érett anyatej fehéres, néha kékes árnyalatú lesz. Az előtejhez képest ez a tej olyan, mintha "felhígult" volna, amely sok anyát megtéveszthet.
A baba táplálékfelvétele az első hetekben még nem rendszeres. Gyakran elfárad az első szoptatás után, vagy elalszik, majd egy-két óra múlva újra éhes lesz. Bizonyos életkorokban, például 7 és 14 hónapos korban, vagy 4-6 hetes korban, illetve 3-4 hónapos korban előfordulhat, hogy óránként megéhezik, ezért a mellek tejtermelődése rövid időn belül alkalmazkodni fog a gyermek megnövekedett szükségletéhez.
A későbbiek folyamán gyermeke visszatér a megszokott táplálkozási gyakorisághoz.
Mellbimbójával gyengéden érintgesse, simogassa meg a baba alsó ajkát, vagy az arcát. A bőrkontaktus hatására a baba reflexszerűen odafordítja a fejét, így a szája a mellbimbó felé fordul. Semmiképp ne nyomja a szájához, mivel így a baba nem ismeri fel a mellbimbót, és nem nyitja ki a száját. Legyen türelmes, és ha kell, érintgesse hosszabb ideig is, hogy kinyissa a száját. Ne húzza túl hamar magához a babát, hogy fogínyével el tudjon érni a mellbimbó mögé.
A mellbimbót tartsa a baba szája felé, gyermekét húzza szorosan magához úgy, hogy orrhegyével érintse a mellet. Így oldalról az orrán keresztül kap levegőt.
Ha úgy érzi, hogy a baba az orrán keresztül nem megfelelően kap levegőt, húzza közelebb a popsiját, vagy emelje fel a mellét. Ne nyomja meg a mellét a hüvelykujjával, mert így könnyen kihúzhatja a mellbimbót a baba szájából.
Ha a baba már szopik, ne simogassa meg a fejét vagy az arcát, mert az érintés reflexszerűen izgatja az idegvégződéseket, emiatt elfordíthatja fejét, és eközben a mellbimbót is elengedheti.
Amennyiben szopizás közben a mellbimbó udvara a baba szájában oda-vissza mozog, gyermeke jól szopik. Amikor leveszi gyermekét a melléről, ne azonnal húzza ki a mellbimbóját a baba szájából, hanem tegye kisujját a baba ajkai közé.
Ha nem így tesz, az alsó állkapcsa megsértheti a mellbimbó bőrét. Az első időszakban mindkét melléből szoptassa gyermekét. Először 10 percig az egyikből, majd a másikból addig, amíg a baba igényli, majd a közvetkező szoptatás alkalmával fordítva.
Amennyiben a baba az első hét után már az egyik mellben lévő anyatejmennyiséggel jóllakik, úgy a továbbiakban felváltva használhatja melleit a szoptatásra.
Az első napokban a szoptatás ne tartson mellenként 10 percnél hosszabb ideig, mivel a baba kb. 7 perc után a rendelkezésre álló tej 90 %-át már megitta, másrészt az első héten a mellbimbót nagyon igénybe veszi a szoptatás. Később már eldöntheti, hogy milyen hosszú ideig tartja a mellén a gyermeket.
Miután befejezte a szoptatást, hagyja megszáradni a mellbimbót, így egy vékony tejréteg marad a bőrön, ami természetes védelmet nyújt.
A szülést követő első 2 napban gyakran csak kisebb mennyiségű úgynevezett előtej távozik a mellből, amely egy egészséges csecsemő étvágyát kielégíti.
Ez az előtej sárgás színű, energiában, fehérjében és antitestekbn gazdag. A baba gyomrában és bélrendszerében még sok magzatvíz található, amely születése előtt került a tápcsatornába. Amikor a folyadék eltávozik a gyermek szervezetéből, akkor nő meg fokozatosan az étvágya is.
48-72 órával a születés után a mell feszesebb, a baba többet iszik. Amennyiben a mellek feszülnek, szoptatás után ajánlott lefejni a felesleges anyatejet. Ha ez sem okoz megkönnyebbülést, szoptatás előtt javítsa mellének vérkeringését, melegítse melleit infralámpával vagy meleg borogatással. A felesleget szoptatás után mellpumpa segítségével fejje le, melyet a későbbiekben a baba poharából is megihat.
Ha már beállt a tejtermelés, az érett anyatej fehéres, néha kékes árnyalatú lesz. Az előtejhez képest ez a tej olyan, mintha "felhígult" volna, amely sok anyát megtéveszthet.
A baba táplálékfelvétele az első hetekben még nem rendszeres. Gyakran elfárad az első szoptatás után, vagy elalszik, majd egy-két óra múlva újra éhes lesz. Bizonyos életkorokban, például 7 és 14 hónapos korban, vagy 4-6 hetes korban, illetve 3-4 hónapos korban előfordulhat, hogy óránként megéhezik, ezért a mellek tejtermelődése rövid időn belül alkalmazkodni fog a gyermek megnövekedett szükségletéhez.
A későbbiek folyamán gyermeke visszatér a megszokott táplálkozási gyakorisághoz.
Szoptatás az első napokban
A szoptatás jobban igénybe veszi a baba arcizmait, mint a cumisüvegből történő etetés. Éppen ezért a szoptatott gyermekek arcizmai fejlettebbek, mint a cumisüvegből táplált babáké. A szopizás és a nyelés közbeni állkapocsmozgások a szájpadlás, valamint a fogak funkciójának normális kifejlődését is segíti. Emellett a torok és a középfül közti összeköttetés, a fülkürt az állkapocs mozgásának köszönhetően végig nyitva marad, megelőzve ezzel a középfül-gyulladás kialakulását.
A szoptatás, valamint a közvetlen és szoros bőrkontaktus a gyermek számára elégedettséget és megnyugvást jelent. A csecsemő testi és lelki fejlődésének a védelem és a nyugalom a legjobb és a legfontosabb előfeltétele.
A babát születése után az anya mellkasára fektetik. Az újszülött, miután felsírt, itt újra megnyugodhat. Érzi a test melegét, hallja az anya szívverését. A szülés utáni időszakban a kismamák a védőnő tanácsa alapján szoptatják gyermeküket. Szoptatás előtt alaposan kezet kell mosni szappannal, vagy kézfertőtlenítő szerrel. Szoptatás előtt kérjen segítséget védőnőjétől.
Az alábbiakban leírt pozíciók és folyamatok nem pótolják a kórházban kapott tanácsokat, illetve védőnő javaslatait. Ez a kis tájékoztató kizárólag néhány lényeges szempontot sorol fel a teljesség kedvéért.
Fekve: Ha a gyermekét először a bal melléből szoptatja, feküdjön a bal oldalára. Fejét tegye egy összehajtott párnára, válla a matracon legyen. Gyermeke ön felé fordulva fekszik, a hasak összeérnek, a baba szája a mellbimbóval egy magasságban legyen.
Ülve: Használjon kényelmes karfás széket. Közvetlenül a szülés után használhat ülőpárnát is. A hát és a karok alá helyezett párnák kényelmesebbé teszik az ülést és biztosítják a megfelelő magasságot a baba mellre helyezéséhez. Lábait tegye lábtartóra. Fektesse gyermekét karjába, majd helyezze a mellére. A baba orrának hegye és az álla a szoptatás alatt érintse a mellet, eközben húzza a baba popsiját maga felé. Így felszabadul a baba orra, és könnyebben kap levegőt.
A szoptatás, valamint a közvetlen és szoros bőrkontaktus a gyermek számára elégedettséget és megnyugvást jelent. A csecsemő testi és lelki fejlődésének a védelem és a nyugalom a legjobb és a legfontosabb előfeltétele.
A babát születése után az anya mellkasára fektetik. Az újszülött, miután felsírt, itt újra megnyugodhat. Érzi a test melegét, hallja az anya szívverését. A szülés utáni időszakban a kismamák a védőnő tanácsa alapján szoptatják gyermeküket. Szoptatás előtt alaposan kezet kell mosni szappannal, vagy kézfertőtlenítő szerrel. Szoptatás előtt kérjen segítséget védőnőjétől.
Az alábbiakban leírt pozíciók és folyamatok nem pótolják a kórházban kapott tanácsokat, illetve védőnő javaslatait. Ez a kis tájékoztató kizárólag néhány lényeges szempontot sorol fel a teljesség kedvéért.
Fekve: Ha a gyermekét először a bal melléből szoptatja, feküdjön a bal oldalára. Fejét tegye egy összehajtott párnára, válla a matracon legyen. Gyermeke ön felé fordulva fekszik, a hasak összeérnek, a baba szája a mellbimbóval egy magasságban legyen.
Ülve: Használjon kényelmes karfás széket. Közvetlenül a szülés után használhat ülőpárnát is. A hát és a karok alá helyezett párnák kényelmesebbé teszik az ülést és biztosítják a megfelelő magasságot a baba mellre helyezéséhez. Lábait tegye lábtartóra. Fektesse gyermekét karjába, majd helyezze a mellére. A baba orrának hegye és az álla a szoptatás alatt érintse a mellet, eközben húzza a baba popsiját maga felé. Így felszabadul a baba orra, és könnyebben kap levegőt.
Miért fontos a szoptatás
A baba növekedésének három alapvető feltétele van: ideális mennyiségű és minőségű táplálék, az ellenanyagok, amelyek az anyatejjel jutnak a baba szervezetébe, valamint a szoros, intenzív anya-gyermek kapcsolat, amely a védelmezés, gondoskodás érzését biztosítja a kicsinek. Az anyatej könnyen emészthető, minden szükséges tápanyagot és vitamint tartalmaz, amely a kiegyensúlyozott növekedéshez, valamint az agy és az érzékszervek fejlődéséhez az első hónapokban elengedhetetlen.
Az anyatej olyan tápanyagokat tartalmaz, melyek a gyermek normális, kiegyensúlyozott anyagcseréjéhez feltétlenül szükségesek. A fehérjék, a zsírok és az ásványi anyagok könnyen emészthető formában vannak jelen az anyatejben. Az anyatejfehérje könnyen emészthető, nem marad sokáig a gyomorban, és nem terheli meg azt.
A szoptatott babák ezért lesznek hamarabb éhesek, mitn a tápszerrel etetett babák.
Az anyatejfehérje aktív és hatékony ellenanyag a baktériumokkal és a vírusokkal szemben. A már említett tejcukron kívül különböző egyéb cukrokat is tartalmaz, melyek nemcsak energiát adnak, hanem a baba fejlődését is segítik.
A tejcukor védelmet nyújt a baktériumok ellen, ezért kiemelkedő az anyatej fertőzésmegelőző szerepében. Az anyatej zsírtartalma (kb. 4-6 g / 100 ml) a napi energiaszükséglet kb. felét fedezi. Egy ezzel együtt felszívódó zsírbontó enzim teszi ezt a táplálékelemet emészthetővé.
A kalciumot a baba szervezete nagyon könnyen hasznosítja az anyatejből, ami elsősorban a csontozat felépítésében jáűtszik fontos szerepet. Az anyatej vastartalma elelngedhetetlen a vérképzéshez. 6 hónapos kor után a megnövekedett vasszükségletet hozzátáplálással kell kielégíteni. A vitamintartalom az anya táplálkozási szokásaitól függ, ezért nagyon fontos, hogy a megfelelő tápanyagbevitel érdekében sok friss zöldség és gyümölcs kerüljön az anya étrendjébe.
Minden fertőzés elleni hatóanyag, amit az anya szervezete a korábbi évek során termelt (pl. bárányhimlő ellen), megtalálható az anyatejben is, mely a szoptatási időszak alatt közvetve védi a gyermeket. A fertőző betegségek fő bemeneti nyílásai az orr és a torok. Az anyatej védőréteget képez a száj, a torok, a gyomor- és a bélrendszer nyálkahártyáján, amely megakadályozza a szervezetbe jutó kóros baktériumok megtelepedését.
Az anyatej hozzájárul a baba egészséges bélflórájának kialakulásához, a probiotikus tejsavbaktérium-kultúra védi a bélrendszert a fertőzések ellen.
Gyermekét evés után büfiztetni kell. A büfivel nemcsak a levegő szabadul fel a gyomorból, hanem egy pici tej is, amely a baba orrán folyik ki. Ily módon védi az anyatej az orrnyálkahártyát is a baktériumok ellen.
Megállapították azt is, hogy azok a gyermekek, akiket az első hónapokban szoptattak, jelentősen jobb ellenanyag-képzéssel reagáltak a védőoltásokra. Az anyatejben található antitestek hatására a gyermek szervezete kiépíti saját védekezőrendszerét. A szoptatott csecsemők védekező-képessége fejlettebb, mint a nem szoptatott csecsemőké. A gyermekek jóval kevesebb fertőzést kapnak el a szoptatási időszak alatt, illetve évekkel utána is védettebbek lesznek. Az allergiára hajlamos családokban a szoptatás az allergia (pl. ekcéma, asztma) esetleges felbukkanását késleltetheti, de véglegesen megelőzni nem tudja.
Az anyatej olyan tápanyagokat tartalmaz, melyek a gyermek normális, kiegyensúlyozott anyagcseréjéhez feltétlenül szükségesek. A fehérjék, a zsírok és az ásványi anyagok könnyen emészthető formában vannak jelen az anyatejben. Az anyatejfehérje könnyen emészthető, nem marad sokáig a gyomorban, és nem terheli meg azt.
A szoptatott babák ezért lesznek hamarabb éhesek, mitn a tápszerrel etetett babák.
Az anyatejfehérje aktív és hatékony ellenanyag a baktériumokkal és a vírusokkal szemben. A már említett tejcukron kívül különböző egyéb cukrokat is tartalmaz, melyek nemcsak energiát adnak, hanem a baba fejlődését is segítik.
A tejcukor védelmet nyújt a baktériumok ellen, ezért kiemelkedő az anyatej fertőzésmegelőző szerepében. Az anyatej zsírtartalma (kb. 4-6 g / 100 ml) a napi energiaszükséglet kb. felét fedezi. Egy ezzel együtt felszívódó zsírbontó enzim teszi ezt a táplálékelemet emészthetővé.
A kalciumot a baba szervezete nagyon könnyen hasznosítja az anyatejből, ami elsősorban a csontozat felépítésében jáűtszik fontos szerepet. Az anyatej vastartalma elelngedhetetlen a vérképzéshez. 6 hónapos kor után a megnövekedett vasszükségletet hozzátáplálással kell kielégíteni. A vitamintartalom az anya táplálkozási szokásaitól függ, ezért nagyon fontos, hogy a megfelelő tápanyagbevitel érdekében sok friss zöldség és gyümölcs kerüljön az anya étrendjébe.
Minden fertőzés elleni hatóanyag, amit az anya szervezete a korábbi évek során termelt (pl. bárányhimlő ellen), megtalálható az anyatejben is, mely a szoptatási időszak alatt közvetve védi a gyermeket. A fertőző betegségek fő bemeneti nyílásai az orr és a torok. Az anyatej védőréteget képez a száj, a torok, a gyomor- és a bélrendszer nyálkahártyáján, amely megakadályozza a szervezetbe jutó kóros baktériumok megtelepedését.
Az anyatej hozzájárul a baba egészséges bélflórájának kialakulásához, a probiotikus tejsavbaktérium-kultúra védi a bélrendszert a fertőzések ellen.
Gyermekét evés után büfiztetni kell. A büfivel nemcsak a levegő szabadul fel a gyomorból, hanem egy pici tej is, amely a baba orrán folyik ki. Ily módon védi az anyatej az orrnyálkahártyát is a baktériumok ellen.
Megállapították azt is, hogy azok a gyermekek, akiket az első hónapokban szoptattak, jelentősen jobb ellenanyag-képzéssel reagáltak a védőoltásokra. Az anyatejben található antitestek hatására a gyermek szervezete kiépíti saját védekezőrendszerét. A szoptatott csecsemők védekező-képessége fejlettebb, mint a nem szoptatott csecsemőké. A gyermekek jóval kevesebb fertőzést kapnak el a szoptatási időszak alatt, illetve évekkel utána is védettebbek lesznek. Az allergiára hajlamos családokban a szoptatás az allergia (pl. ekcéma, asztma) esetleges felbukkanását késleltetheti, de véglegesen megelőzni nem tudja.
Hogyan termelődik az anyatej?
A női szervezetben termelődő hormonok, elsősorban az ösztrogén, a progeszteron és a placentaaktogén közösn felelősek a mell növekedéséért. A baba születésével a méglepény távozik az anya szervezetéből.
Ez jelentős változást eredményez a hormonháztartásban, a mell már nem nő tovább, egyedüli feladata a tejtermelés lesz.
Az anya szervezetében nagy mennyiségű prolaktin ("tejelválasztást serkentő") hormon van. Amikor gyermekét mellre helyezi, az agyalapi mirigy nagy mennyiséget szabadít fel ebből a hormonból. A prolaktin a mell mirigyeiben enzimeket mozgósít, mely tjecukor termelődéséhez vezet.
A tejcukor folyadékot von ki a szövetekből, és befolyásolja a tejmennyiséget. A prolaktin hormon gondoskodik arról is, hogy egyéb, a baba növekedéséért felelős anyagok is termelődjenek, majd a mirigyekbe kerüljenek.
Az oxytocin ("tejkiürítést serkendő") hormon is fontos szerepet játszik a szoptatási időszakban. A szülés alatt a szülési fájdalom hormonjaként funkcionál. Amikor gyermekét szoptatja, a hormon a véráramba kerül; sok anyuka az oxytocin hatásaként pezsgést, vagy enyhe szúrást érez a mellében. Ez indítja be a tejcsatornák izmainak összehúzódását, és a tej kiürülését a mellből. Gyakran indul be reflexként már akkor is, ha a baba a kiságyban felsír. "A szülési fájdalom hormonjaként" a szoptatás alatt eljut a méhbe, ahol érezhető, rövid szoptatási-, illetve utólagos szülési fájdalmat okozhat és segíti az anyaméh szülés utáni regeneráléódását.
(Hormonok: az agyalapi mirigy hormonja, a prolaktin felelős az anyatej termelődésének mennyiségéért. Az oxytocin hormon indítja be a tejkiürülés reflexét.)
Ez jelentős változást eredményez a hormonháztartásban, a mell már nem nő tovább, egyedüli feladata a tejtermelés lesz.
Az anya szervezetében nagy mennyiségű prolaktin ("tejelválasztást serkentő") hormon van. Amikor gyermekét mellre helyezi, az agyalapi mirigy nagy mennyiséget szabadít fel ebből a hormonból. A prolaktin a mell mirigyeiben enzimeket mozgósít, mely tjecukor termelődéséhez vezet.
A tejcukor folyadékot von ki a szövetekből, és befolyásolja a tejmennyiséget. A prolaktin hormon gondoskodik arról is, hogy egyéb, a baba növekedéséért felelős anyagok is termelődjenek, majd a mirigyekbe kerüljenek.
Az oxytocin ("tejkiürítést serkendő") hormon is fontos szerepet játszik a szoptatási időszakban. A szülés alatt a szülési fájdalom hormonjaként funkcionál. Amikor gyermekét szoptatja, a hormon a véráramba kerül; sok anyuka az oxytocin hatásaként pezsgést, vagy enyhe szúrást érez a mellében. Ez indítja be a tejcsatornák izmainak összehúzódását, és a tej kiürülését a mellből. Gyakran indul be reflexként már akkor is, ha a baba a kiságyban felsír. "A szülési fájdalom hormonjaként" a szoptatás alatt eljut a méhbe, ahol érezhető, rövid szoptatási-, illetve utólagos szülési fájdalmat okozhat és segíti az anyaméh szülés utáni regeneráléódását.
(Hormonok: az agyalapi mirigy hormonja, a prolaktin felelős az anyatej termelődésének mennyiségéért. Az oxytocin hormon indítja be a tejkiürülés reflexét.)
A női mell változása a terhesség alatt
A mell természetes funkciója az anyatejtermelés.
A tej sok apró mirigyben termelődik. Ezeket kis tejcsatornák kötik össze. Ez a mirigyrendszer a szőlő felépítéséhez hasonló. A mirigyek nagyobb tejcsatornákon keresztül kapcsolódnak a mellbimbóhoz.
A mellbimbó kimenete előtt a tejcsatornák oválisan kitágulnak ("tejöblök"), melyekben mindig annyi tej gyülemlik fel, amennyi a babának egy kortyhoz elegendő.
A mirigyeket és tejcsatornákat apró izomszövethálók fonják össze, melyek a szoptatás alatt összehúzúdnak és kipréselik a tejet.
A mellet feszes kötőszövetcsíkok fonják át, melyek a mirigyeknek, a tejcsatornánkak, és a kötük lévő zsírszöveteknek köszönhetően feszülnek, így biztosítják a mell formájának stabilitását. A mell terhesség előtti nagysága nem határozza meg annak tejtermelési képességét. A terhességi hormonok hatására mirigyek és tejcsatornák képződek
Ezek a változások átmenetileg feszültségérzetet kelthetnek a mellben, viszont ritkán okoznak fájdalmat. A mellbimbó sötétebb lesz, pigmenteket (melalint) halmoz fel.
Az erek a bőrön keresztül láthatóvá válnak.
A mirigyek már a terhesség 3. hónapjából kezdve, a növekedés folyamatával párhuzamosan termelnek előtejet.
(Előtej: az előtej a szülés előtti hetekben cseppenként távozhat a mellből. Betegségtől nem kell tartani, sőt inkább pozitív jelként értelmezhető. A szülés után az előtej - amely más összetételű, sokban különbözik az érett tejtől - fedezi a baba kezdeti kalóriaszükségletét, míg az érett anyatej termelődése be nem indul.)
A tej sok apró mirigyben termelődik. Ezeket kis tejcsatornák kötik össze. Ez a mirigyrendszer a szőlő felépítéséhez hasonló. A mirigyek nagyobb tejcsatornákon keresztül kapcsolódnak a mellbimbóhoz.
A mellbimbó kimenete előtt a tejcsatornák oválisan kitágulnak ("tejöblök"), melyekben mindig annyi tej gyülemlik fel, amennyi a babának egy kortyhoz elegendő.
A mirigyeket és tejcsatornákat apró izomszövethálók fonják össze, melyek a szoptatás alatt összehúzúdnak és kipréselik a tejet.
A mellet feszes kötőszövetcsíkok fonják át, melyek a mirigyeknek, a tejcsatornánkak, és a kötük lévő zsírszöveteknek köszönhetően feszülnek, így biztosítják a mell formájának stabilitását. A mell terhesség előtti nagysága nem határozza meg annak tejtermelési képességét. A terhességi hormonok hatására mirigyek és tejcsatornák képződek
Ezek a változások átmenetileg feszültségérzetet kelthetnek a mellben, viszont ritkán okoznak fájdalmat. A mellbimbó sötétebb lesz, pigmenteket (melalint) halmoz fel.
Az erek a bőrön keresztül láthatóvá válnak.
A mirigyek már a terhesség 3. hónapjából kezdve, a növekedés folyamatával párhuzamosan termelnek előtejet.
(Előtej: az előtej a szülés előtti hetekben cseppenként távozhat a mellből. Betegségtől nem kell tartani, sőt inkább pozitív jelként értelmezhető. A szülés után az előtej - amely más összetételű, sokban különbözik az érett tejtől - fedezi a baba kezdeti kalóriaszükségletét, míg az érett anyatej termelődése be nem indul.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
